Eljött a PÉNTEK, a Gyermekhét utolsó napja. Ezen a napon sem unatkoztunk az oromi iskolaépületben, már reggel háromnegyed héttől világosság öntötte el az előcsarnokot, a homályos folyosót pedig önfeledt gyerekhangok ébresztették: süteménykiállítás kezdődött! Minden osztály elsőtől nyolcadikig asztalt terített, őszi terméseket hordott össze, melyet ízlésesen elrendeztek. A főhelyen tálcákon, tényérokon különféle sütemények sorakoztak, amelyeket – miután mindenki kigyönyörködte magát bennük – meg is lehetett kóstolni. Minden elfogyott az utolsó morzsáig!
A félig megtelt pocakok azonban nem voltak akadályai a fél 11-től kezdődő szabadtéri sütés-főzésnek, melynek végén mindenki pukkadási ehette magát az elkészült finomságokkal. Az alsó osztályosok számára Dobó Zoltán végezte az ebédkészítést, a felsősök azonban maguk ragadtak fakanalat a kezükbe, és társaik vizsla tekintetétől kísérve alkották meg az aznapi főételt, mellé a salátát, és elfogyasztották a reggelről félretett sütiket is desszertként.
Ezután viszont mindenki sietett haza átöltözni, frizurát zselézni, szemet és ajkat sminkelni, mert délután az oromhegyesi diszkóba voltak hivatalosak. Az autóbuszban odafelé izgatott beszélgetést, nevetgélést lehetett hallani, visszafelé azonban fergeteges hangulat kerekedett. Egymás után pukkantak a poénok, és a csillogó szemek, nevető arcok fényesen bizonyították a szemlélő számára, hogy egy nagyon sikeres és emlékezetes Gyermekhéten vagyunk túl.
